"Évtizedekig loptam, csaltam, hazudtam, és így is csak tönkremenni tudtam. El tudja akkor képzelni, hogyan működik ez az egész?" - kérdezett vissza egy, a nyolcvanas évek óta az építőiparban dolgozó cégtulajdonos, amikor azt firtattuk, milyen perspektívát lát még a válság által lenullázott iparágban. Előtte elmesélte, hogyan ment rá nemcsak a sikeres cége, de a magánvagyona nagy része is arra, hogy tízmilliói ragadtak benn különböző beruházásokban, miközben a magyar államtól semmilyen védelemre, támogatásra nem számíthatott, ezért rendre a jogszabályok kijátszására kényszerült.

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) adatai szerint az elmúlt öt évben a válság hatására 85 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma az ágazatban. Az összmegrendelés 42 százalékkal, ezen belül a lakásépítés 75 százalékkal esett vissza 2006 óta. A szövetség becslése szerint a lánctartozások összértéke 400 milliárd forint, ennek a feléről már biztosan tudni, hogy sosem fizetik ki, mivel az adós eltűnt a piacról.

Az [origo] arra volt kíváncsi, hogyan élik meg az építőipari vállalkozók ezt a példátlan zuhanást. Olyan emberekkel beszéltünk, akik most is működő vagy már megszűnt építőipari cégek tulajdonosai, vezetői. Voltak, akik azzal a feltétellel szólaltak meg, hogy nem nevezzük meg őket, mások vállalták a nevüket.

Hiába a direkt csőd, újra kap megbízást

Riasztó kép rajzolódik ki még a talpon lévő nagyobb, stabilabb vállalatok sérülékenységéről is. "Ha a három legnagyobb kintlévőségünk bejönne, azonnal kiszállnék" - mondta például Babály László, a szerkezetépítéssel foglalkozó Épszerk-Pannónia Invest ügyvezetője és résztulajdonosa. Arra utalt, hogy a 4 milliárdos forgalmú cég (2008-ban még 20 milliárdot hozott a vállalkozás) összesen több mint másfél milliárdos követeléshez képtelen hozzájutni magyarországi munkáiból.

"Oda jutottunk, hogy az időm öt százalékában tudok a tevékenységünk szakmai részével foglalkozni. Egyébként a pénzünk behajtásán töröm a fejem, és azt próbálom kitalálni, hogyan nyerjünk olyan tendereken, ahol 2000 forintos óradíjnál már sikít a megrendelő, miközben a reális legalább 5000 forint lenne. Egy autószerelő simán elkérhet 7000-et, pedig az sokkal kevésbé eszközigényes munka" - magyarázta Babály. Szerinte az vezetett ide, hogy miközben rengeteg a kókler és az egyszerű csaló, nem számít a referencia, és nincs igazi csőd sem. "Hiába visz valaki tervezetten csődbe egy céget, legközelebb is kap megbízást."

Átverték, előremenekült, belebukott

Böröczffy István, az ÉVOSZ alelnöke azok közé tartozik, akik még a hetvenes évek végén kezdték, és hosszú ideig olyan jól ment a vállalkozásának, hogy németországi munkái is voltak. "1996-ban jöttünk haza, miután egy 400 ezer márkás számlát nem fizettek ki. Az ötéves per végére persze kiürítették az adós céget. A módszert tehát nem itthon találták ki, de nagyon gyorsan átvették a magyar vállalkozások. A hazajövetelünk után még évekig szépen növekedtünk, aztán a 170 millióra duzzadt kintlévőségbe belebuktunk. A 40 milliós hitel fejében több ingatlanunkat is elvitte a bank" - idézte fel.

Megpróbáltunk előremenekülni, de belebuktunk - Böröczffy István

A ki nem fizetett munkáik között van az egyik legismertebb félbemaradt magyarországi fejlesztés, a rózsadombi SZOT-szálló luxus apartmanházzá alakítása, de akad vidéki idősek otthona is. "Az utolsó próbálkozásunk már saját beruházás volt, a 20 lakásos győri társasház 90 százalékos készültségnél állt, amikor elfogyott a pénzünk. 30 millió kellett volna a befejezéséhez, de sem a bank, sem a vevők nem mertek kockáztatni. Ez a bukás már a mi hibánk volt, megpróbáltunk előremenekülni" - ismerte el az egykori 40 fős vállalkozás helyett ma öt embert foglalkoztató mérnöki irodát vezető szakember.

A kis vállalkozásoknál ugyanez megy, csak szerényebb összegekkel. "Volt egy korábbi ügyünk, amikor bedöntöttek egy céget, és elúszott 30 millió forintunk. Sajnos hitelt vettünk fel, ahelyett, hogy a felszámolást választottuk volna" - mesélte Bodor Lászlóné, a Mélyvíz Bau Kft. ügyvezető-tulajdonosa. A családi vállalkozásba így több mint tízmilliónyi magánvagyont kellett belerakni. "Életbiztosítást forgattunk bele, jelzáloghitelt vettünk fel a nyaralóra. És most is van többmilliónyi követelésünk, amelyről tudjuk, hogy sohasem fog bejönni" - tette hozzá.

Nincs pénz anyagra, romlik a minőség

Annyira elszegényedtek a cégek, hogy azt egy kívülálló el sem tudja képzelni. "Rendszeresen azzal jönnek az alvállalkozóink, hogy ha nem vesszük meg nekik az anyagot, nem tudják folytatni a munkát. Az utóbbi négy évben többször annyi vállalkozó tönkremenetelét kellett végignéznem, mint korábban összesen" - mondta a 19 éve a piacon lévő, tavaly 5,5 milliárd forgalmat elérő Grabarics Kft. ügyvezető-tulajdonosa, Grabarics Gábor.

A cégek kínlódása miatt az épületek minősége egyre rosszabb. "A jó szakemberek elhagyják az országot, amit egyébként megértek, ha húsz évvel fiatalabb lennék, én is elmennék. Ráadásul szakmunkásképzés alig van, így hiába indulna be a gazdaság, nem lenne kivel dolgoztatni" - állapította meg Babály László.

"150 család az, mondjuk, 300 gyerek" - Grabarics Gábor

"A szakképzés alacsony színvonala már most meglátszik, egyszerűen nem tud a szakma elég jó minőséget produkálni. Elég csak megnézni a pesti és a bécsi házfelújítások közötti különbséget" - mondta erről Grabarics Gábor. A piac egyik nagy szereplőjét, a Magyar Építőt irányító Tolnay Tibor - aki egyben az ÉVOSZ elnöke is - megerősítette, hogy az építési minőség "rosszabb, mint tíz éve, ami egyszerűen tragédia".

Sok a cég, nagy a túlkínálat

Szinte mindegyik beszélgetőpartnerünk megemlítette, hogy a megrendelők gyakran olyan alacsony árajánlatot fogadnak el, amelyről tudniuk kell, hogy nem életszerű, így borítékolhatóan gond lesz az építkezéssel. Ha a megrendelőnek szerencséje van, akkor az ostor nem rajta csattan, csak az alvállalkozók nem lesznek kifizetve. "Ebben a szakmának is van felelőssége, mert évekig nagyon sokan irreális áron vállalkoztak" - jegyezte meg Tolnay Tibor.

Az alacsony árak egyik oka alighanem a túlkínálat. Magyarországon bő 90 ezer társaság létezik az ágazatban. Ez még akkor is sok, ha a piacon az a mondás járja, hogy az ügyeskedő építőipari vállalkozóknak legalább három cégük van: egy épp megszűnik, egy működik, egy pedig alakul. Ausztriában alig több mint 25 ezer vállalat van a piacon. Ott szakmai mesterlevél kell az induláskor az alapításhoz, nálunk semmi. Böröczffy István szerint a budapesti kamaránál tíz éve egyetlen kőműves-ács mestervizsgát sem kellett tartani, mert ilyen papírra senkinek sincs szüksége.

Visszaélnek az erőfölénnyel

Bevett fogás, hogy a megbízó visszatartja az általában a teljes érték 10 százalékára rúgó végszámlát, és közben birtokba veszi az épületet, holott a törvény értelmében ezt nem tehetné meg. "A szerződéseket mégis így kötik, mert máig megmaradtak az iparág rendszerváltás utáni kiszolgáltatottságából adódó erőviszonyok. Kiegyensúlyozatlanok a szerződések, miközben már a kivitelező bankgaranciáját is feltétel nélkül le lehet hívni" - mondta Grabarics Gábor.

Példaként az egyik perüket hozta fel. Egy székesfehérvári társasház beruházója azzal az indokkal nem fizetett, hogy hajszálrepedés van az épületen. "2005-ben indítottuk a pert, azóta eladták az összes lakást, érdemi panaszuk a lakóknak nem volt. 2012 végén még elsőfokú ítélet sincs, mert közben új eljárás indult. Az adós cég persze már strómanok nevén van, az eredeti tulajdonosok kiszálltak. Csak a rend kedvéért visszük végig a pert, nem reménykedünk benne, hogy a pénzünket megkapjuk."

A másik nagy fiaskójuk a hírhedt törökbálinti torzó, a Tópark komplexum. "Először hibalistázással, igazolási jogosultságokkal húzták az időt, aztán kérték, várjunk, míg kész lesz a többi szerkezetépítő, hogy egyszerre fizethessenek. Végül már nem vették fel a telefont, és persze nem fogadták be a számlát. Kétszázmillió forintunk van benne" - foglalta össze Grabarics Gábor.

Az állam sem fizet

Az efféle esetek generálják a lánctartozásokat, de ne gondoljuk, hogy mindig egy cinikus kapitalista a hunyó. Az Épszerk-Pannónia már említett másfél milliárdos be nem folyt pénzének nagy része állami vagy önkormányzati beruházásokhoz kötődik. Ilyen a fővárosi CET-projekt, egy kollégiumfejlesztés, egy új egyetemi épület és egy kórházfelújítás.

A lánctartozások kialakulásában nagy szerepe van annak, hogy az állam késve fizet - így látja az ÉVOSZ is. De a késedelmes fizetésen túl előfordul elszámolási vita, önkormányzati fizetésképtelenség vagy olyan kormányzati döntések is, mint a ppp-projektek leállítása. "Azt úgy hajtották végre, hogy sajnos rengeteg ártatlan cég került miatta bajba" - állítja Babály László.

Mitől menne jobban?

Érdemi változás akkor lehetne, ha jobban használnánk fel az uniós forrásokat - válaszolta Tolnay Tibor a kilátásokat feszegető kérdésünkre. Hozzátette, hogy téves hiedelem, hogy a lakásépítés fellendítése megmenthetné az építőipart, hiszen az még akkor is csak 15-20 százaléka volt a teljes piacnak, amikor 40 ezer lakást húztak fel egy év alatt. "Több irodaház, logisztikai, kereskedelmi ingatlan építése és a felújítások bővülése kellene" - jelentette ki.

"Az ágazat minden oldala beteg. Szerintem egy egészségesen működő közegben is beletelne öt évbe, hogy visszatérjen a bizalom. A külföldi munkáink során látom, hogy igenis létezik jól működő rendszer. Egyszerűen meg kellene nézni, hogyan oldották meg az osztrákok, németek" - teszi hozzá Grabarics Gábor. "Minden héten eszembe jut, hogy be kéne csukni a boltot, és látom, hogy a kicsit idősebbek meg is teszik" - mondta.

"Ha nincs sikerélmény, az ember nem tud nem gondolni arra, hogy abba kéne hagyni. De nem egyszerű, mert 150 embernek adok munkát, köztük olyan társaknak, akikkel húsz éve együtt dolgozom. És 150 család az, mondjuk, 300 gyerek. Amellett mégiscsak ehhez értek, szóval valószínű, hogy ebben fogok megöregedni" - tette hozzá Grabarics Gábor.