Év végéig nyolcszáz dolgozót küldhetnek el a Dunaferrtől - derült ki egy augusztus közepén az érdekszervezeteknek elküldött dokumentumból. A cég kiszervezi egyes tevékenységeit, illetve bezárja a Pestszentlőrincen működő Lőrinci Hengerművet.

Borbély Zoltán, a társaság vasas-szakszervezeti elnöke az [origo]-nak elmondta, a 800 fő egy olyan tervszám, amely az idei elbocsátás maximumát jelenti. A tolmács és fordító szolgáltatást, a biztonsági diszpécserközpontot, a kisteherautók kezelését és a PR-tevékenységet kiszervezik, a Dunaújvárosi Hírlaphoz (DH) került dokumentum szerint ezek összesen 84 munkahelyet érintenek.

Pestszentlőrincen 256 fő dolgozik, ők a december 1-jére tervezett záráskor veszíthetik el munkájukat. A további legfeljebb 460 fő kiléte, akiket a tervezet szerint csoportos létszámleépítés keretében küldhetnek el a vállalatcsoporttól, a szakszervezeti elnök szerint nem ismert. Elmondása szerint hétfőn kezdődtek az egyeztetések a szakszervezet és a cégvezetés között, ezeken derülnek ki az elbocsátás konkrétumai.

Mennek az irodisták

A dunaújvárosi vasműből elküldendő emberek többsége a cég vezérigazgatójának tavaly decemberi levele szerint szellemi alkalmazott lesz - ennek viszont ellentmond a hengermű bezárása. Jevgenyij Tankilevics, az ISD Dunaferr májusban kinevezett vezérigazgatója (cégvezetője) a társaság honlapján található júniusi interjúban úgy fogalmazott, "a bürokrácia szintje gazdálkodásunkat fenntarthatatlanná teszi, mivel túl sok ember foglalkozik acél helyett papírral."

Cikkünk megjelenése után a Dunaújváros Online közölte azt a leépítésről szóló dokumentumot, melyet a tulajdonosok küldtek el véleményezésre a szakszervezeteknek. A tervezet szerint a bezárásra ítélt Lőrinci Hengermű 256 munkatársa mellett elsősorban azok érintettek a leépítésben, akik szolgáltatásokkal, háttértámogatással segítették az üzemi működést - ilyenek például a tolmács és fordító szolgáltatást végzők, a létesítmény tűzoltósági és biztonsági diszpécserszolgálatának munkatársai, a kisteherautós gépkocsivezetők, valamint a PR-tevékenységgel foglalkozók.

A cég tavalyi beszámolója szerint 7012-en dolgoztak a Dunaferr-csoportban, ebből 2253 fő (32 százalék) volt szellemi alkalmazott. Decemberben és januárban a társaság megvizsgálta a munkafolyamatokat, azt, hogy mely területek vonhatók be a megtakarításba. A cég arra a következtetésre jutott, hogy a környékbeli országokhoz képest 7 százalékkal magasabb a szellemi alkalmazottak aránya az összes munkavállaló között.

Aktatologatás

Hónig Péter, a társaság 2002 és 2005 közötti vezérigazgatója azt mondta, már korábban is nagyon magas volt az adminisztrációval foglalkozó állomány. Visszaemlékezése szerint az ő idejükben körülbelül 70 leányvállalata volt a cégnek, mindegyik saját menedzsmenttel rendelkezett, és óriási létszám foglalkozott csak azzal, hogy az egymás közti elszámolásokat adminisztrálják. "Olyan tevékenységeket vittek, aminek az acélgyártáshoz nem sok köze volt" - mondta. Elmondása szerint elkezdték a cégösszevonásokat, de feltehetőleg ez is magyarázza, hogy miért van indokolatlanul sok irodista a társaságnál.

A jelenlegi vezérigazgató interjújában azzal magyarázta a megtakarítást, hogy a cég még a 2008-ban indult válságot sem heverte ki, amire ráadásul az euró gyengülése is ráerősített. A Dunaferr kiadásaiban ugyanis nagy arányban szerepel dollárban vásárolt nyersanyag, termékeit viszont főként Európában, euróban adja el. Mivel az euró gyengült a dollárral szemben, a kiadások felülértékelődtek.

Az elbocsátásról szóló augusztusi döntés előtt már elkezdte ösztönözni a cég az önkéntes távozást. Szergej Kljucskin humánerőforrásért felelős vezérigazgató-helyettesnek a tavaly decemberben a Dunaújvárosi Hírlapban megjelent interjúja szerint hathavi átlagkeresetet kaphatott az, aki önként felállt, és ugyanennyivel jutalmazták azokat a nőket, akik negyven év munkaviszony után a nyugdíjat választották. Választhatták a dolgozók a Dunaferr Acélalapítványt is, ahol átképzésben vehettek részt úgy, hogy közben egy évig a korábbi átlagjövedelmük 80, további fél éven át 65, újabb fél éven át 50 százalékáért kaptak munkát.

A Dunaferr nem csak a távozást édesítette meg. A társaságcsoportnál a munka törvénykönyvében szabályozottnál jóval kedvezőbb, kollektív szerződésben rögzített juttatási rendszer volt érvényben, a bérviták 2006 óta mégis folyamatosan napirenden voltak. Hónig Péter megerősítette, hogy a Dunaferrnél hagyományosan nagyon erős a kollektív szerződés, erősen védik a dolgozókat az érdekszervezetek. Jóval az iparágban megszokott fölött kapnak juttatásokat, a válságra pedig a bérek nem tudnak gyorsan reagálni.

14. havi bér

Az erős érdekérvényesítő képesség meg is mutatkozott. 2006-ban például azért sztrájkoltak a cégnél, mert a munkáltató 4,5 százalékos béremelést tervezett, amire 1,5 milliárdot fordított volna, de a szakszervezetek 2 milliárdra tartottak igényt. A következő évben a Dunaferr már 7,5 százalékos bérfejlesztésben állapodott meg a szakszervezetekkel.

2008 tavaszán a cég vezérigazgatója, Valerij Naumenko még arról beszélt, hogy a vállalatcsoport eredményei lehetőséget nyújtanak a kollektív szerződésben rögzített 13. és 14. havi alapbér, valamint 4 milliárd forint ösztönző kifizetésére is. Az év végére azonban a válság miatt a szakszervezetek is belementek bizonyos jogaik megnyirbálásába.

Veszteségbe fordult

2008-ban aztán beütött a világgazdasági válság, és bár ebben az évben a cégcsoport nettó 334 milliárd forintos bevételt ért el, az eredménye már csökkent. A válság hatására 2009 elejére az acélipari termékek piaca bedugult, a kereslet hiánya miatt az acéláruk tonnánkénti ára 700-ról 300 euróra csökkent. A Dunaferr veszteségbe fordult, ezen azóta sem tudott változtatni. A csoport 2009 első negyedében 15 milliárd forintot meghaladó adózás előtti veszteséget szenvedett el, árbevétele ugyanezen időszakban 45 milliárd forint volt, ami 40 százalékos visszaesést jelent.

Eleinte a Dunaferr azzal próbálta elkerülni a leépítést, hogy négynapos munkaheteket tervezett, ám 2009 április közepén bejelentették, hogy 300 dolgozótól megválnak.

Valerij Naumenko 2011 nyarán is arról beszélt, hogy a 2008-as drámai visszaesést csak lassú és bizonytalan növekedés követte. Európában 2008 áprilisában még mintegy 20 millió tonna acélt termeltek, de innentől soha nem ment 16,5 tonna fölé ez a szám. Pedig addig az évig nagyon jól ment a cégnek, négy év alatt saját tőkéje közel az ötszörösére emelkedett, iparűzési adója pedig Dunaújváros költségének 20-25 százalékát adta.

A Dunaferr eredménykimutatása szerint a 2010-es 8 milliárdról 2001-re több mint 20 milliárd forintra nőtt a társaságcsoport vesztesége. A Dunaferr hiába növelte 258-ról 300 milliárd forint fölé az árbevételét, üzemi szinten 4,7 milliárd volt a vesztesége, főleg az 55 milliárd forinttal megugró anyagköltségek miatt. A veszteség legnagyobb része a pénzügyi műveletekből adódott, ezen több mint 15 milliárd ment el, a beszámoló szerint főleg az árfolyamváltozások miatt.