KÉPGALÉRIA

Kapcsolódó galéria

JÁTSSZ ONLINE!

Válassz kategóriát! Szófoci Word Soccer Billiárd Makaó Amőba Sakk Strip Póker Póker Texas Hold'em Dáma Torpedó Passziánsz Sudoku Wild West IQ kártya Pexeso Puzzle Hoki

Keresés

hírlevélre feliratkozás

A Hugo Boss márka forgalmazási jogának megszerzése volt az első, a legnehezebb, de egyben a kínai verseny ellenére máig sikert hozó lépés a Roland Divatház számára, amely egy nyakkendők bérgyártatásával foglalkozó "kőkorszaki" cégből nőtte ki magát neves divatmárkák egyedüli árusítójává Magyarországon.

A magyar családi vállalkozás a gazdasági válság ellenére 2008-ról 2010-ig 300 millió forinttal, 2,6 milliárd forintra növelte árbevételét. Ennek közel 80 százaléka négy márka kiskereskedelmi forgalmazásából származik: a Hugo Boss, a Tommy Hilfiger, a Mexx és a Roland ruháit kizárólagosan forgalmazza a cég.

A Hugo Boss a mai napig húzómárka a cégben, és a GfK Hungária felmérése szerint a legelismertebb márka a hazai ruhapiacon. "Ez indította el a kiskereskedelmi karrierünket" - mondta a Roland Divatház Zrt. tulajdonosa és vezérigazgatója, Berendi András. Elmondása szerint a Hugo Boss mint referencia elég meggyőző erő volt a partnereknek, hogy a Rolandra bízzák márkájuk forgalmazását. Egy idő után már nem nekik kellett alkudozniuk újabb franchise-jogért, amely márkaboltok nyitására jogosít, hanem - mint a Tommy Hilfiger esetében - a nagy márka külföldi tulajdonosa kereste meg őket. Sőt a Burberry luxusmárka elnökét visszautasították, mert nem kínáltak elég jó feltételeket.

A budapesti Fashion Streeten öt márkaboltja van a vállalkozásnak (Hugo Boss, Mexx, Tommy Hilfiger, Gugu és Byblos) országosan pedig 28 üzletben árulnak ruhákat.

Divatmárkák

A Hugo Boss az 1990-es évek elejétől jelen van Magyarországon, a Roland azonban csak 1999-ben szerezte meg a forgalmazás kizárólagos jogát. A franchise-jog az adás-vétel előtt a HBM Kft.-é, gyakorlatilag Haris Györgyé, Berendi András barátjáé volt. Haris György 1998-ban szabad demokrata jelöltként indult az országgyűlési képviselőválasztáson.

Berendi András vezérigazgató, az alapító fia
(Kattintásra képgaléria nyílik a Roland Divatház ruhagyáráról)

A cég a következő évtizedben folytatta a márkák megszerzését: 2004-ben állapodott meg a Tommy Hilfigerrel, 2007-ben a Marc O'Polóval, 2009-ben a Mexxszel, vagyis ekkor már a kiskereskedelmi terjeszkedés dominált, pedig a cég az 1990-es években még azon a pályán haladt, hogy Európa egyik jelentős ruhagyártójává váljon. Ezen belül is a nyakkendőgyártás volt az az üzletág, amelyben komoly rangot tudtak elérni, ezzel indult a cég története is.

A nagymama varrta az első nyakkendőt

A cég Vetex Gmk néven indult 1987-ben, majd a rendszerváltáskor Contex Kft.-vé alakult. Berendi András elmondása szerint az ötletet és a kezdő lökést édesapja, Berendi Péter adta, aki szerette volna elérni, hogy a kazánkovácsnak tanuló (de a szakmában végül soha nem dolgozó) fia komoly munkát vállaljon az addigi autóátírási ügyintézés és videokazetták importálása helyett. Ő vetette fel, hogy gyártsanak nyakkendőket, amihez a mintát Berendi András nagymamája készítette el az 1930-as évekből fennmaradt nyakkendők szétbontásával.

Berendi Péter, aki hat éve szállt ki a cégcsoport vezetéséből, azt mondta, egy autóbaleset vezetett oda, hogy nekivágjon annak a pályának, amelyen édesapja dolgozott: a Berendi-család 1933-tól foglalkozott divatáru-kereskedelemmel. 1986-ban, három héttel azután, hogy kijutott az NSZK-ba, egy szerelvényeket gyártó céghez ment kereskedőként dolgozni. Egy autóbalesetben eltört a lába, aminek hatására elkezdett azon gondolkozni, hogy hazajön, és maszek vállalkozásba kezd. Fiát bízta meg a magyarországi alapítás feladataival, ő viszont végül kint maradt, és pénzzel, németországi kapcsolatok építésével vette ki a részét a feladatokból.

Három kérdéssel indult

"Három kérdésem volt: milyen alapanyagból, ki gyártja le, és ki veszi meg" - mondta Berendi András. Apja, a mai napig szállító német Cravaseta cégtől jó minőségű alapanyagot szerzett, és kapcsolatain keresztül vevőket is, illetve kinti fizetéséből 100 ezer forintot adott a cég elindítására. Mivel saját gyár alapítására nem volt pénzük, "kőkorszaki" módszerrel kezdtek az üzletbe: Zsigulival vitték az alapanyagot szabásra, majd tovább bérvarrásra, végül egyetemista társaikkal maguk csomagolták a nyakkendőket - mondta Berendi András, aki egész életében a cégnél dolgozott: "az én életrajzom három sorból áll".

A termékeket a Módi állami vállalat forgalmazta először, innen eredt a cég mai elnevezése is. A Módinál minden terméket egy névvel és egy számmal láttak el, így lett a Vetex nyakkendője "Roland 2812", amelyet a vevők elkezdtek a "rolandos" nyakkendőként keresni. Az akkor jónak számító, de ma már eltörpülő néhány tízmillió forintos forgalom annak köszönhető a tulajdonos szerint, hogy az akkori olcsó, de kemény és rossz minőségű nyakkendők helyett poliészter, majd selyem nyakkendőket tudtak adni. Bár háromszor annyiba került mint a többi, a hiánytermék sikeres lett. A saját terméküket forgalmazni is kezdték, és fokozatosan elhódították a piacot a Móditól.

Berendi Péter, az ötletgazda
(Kattintásra képgaléria nyílik a Roland Divatház ruhagyáráról)

A cég mai bevételének jelentős többsége a magyarországi kiskereskedelemből származik, de az 1990-es években még a ruhagyártás jelentette a fő profilt. 1989-ben indult a nyakkendők saját gyártása, majd jött a technológiában közel álló ingek, illetve az öltönyök készítése 1992-től. A Hugo Boss-jogok megvásárlásával egy időben vették meg a McGill Zrt. öltönygyártót, az egyik nagy riválisukat is.

A gyártás összeomlása

A kilencvenes évek végén a Roland Divatházé volt Európa harmadik legnagyobb nyakkendőgyára: a budapesti Elnök utcai telepen évi 1,2 millió darabot tudtak gyártani. A felfutó üzlet miatt Tiszaújvárosban szerették volna növelni a gyártókapacitást, és ehhez egy holland céget, Európa akkori legnagyobb áruházellátóját és a Dolce&Gabbana ruhákat is gyártó olasz vállalatot nyerték meg. Az évi hárommillió nyakkendő gyártására képes üzemben tömeggyártást és olasz szabású ruhák kézzel varrását tervezték. Megvásárolták a telket, megszerezték az engedélyt, Berendi András szerint már a szerződés aláírása előtt álltak, amikor kénytelenek voltak a kukába dobni a nagyszabású terveket, mert a távol-keleti piac fejlődése elsöpörte a ruhagyártást. Az olasz gyártó tönkrement, a holland pedig Kínába telepítette a termelést.

Kínában az európai áraknál jóval olcsóbban tudtak termeltetni a ruhaipari vállalatok, és az ezredforduló környékére már minőségileg is tudták hozni a távol-keleti gyárak az elvárt színvonalat. A Roland számos európai országban (többek között Németországban, Csehországban, Szlovákiában, Romániában) rendelkezett helyi cégekkel, mert azok szolgálták ki az ottani kereskedelmi láncokat, de az ázsiai térhódítás tönkretette ezeket. A vállalat 2010-es beszámolója szerint már csak a szlovákiai cég hoz pénzt, de a 2,6 milliárdos bevételhez képest az ebből származó 13 millió forint elenyésző. A gyártás és a külföldi cégek visszaszorulásában a kínai kihívás mellett a forint 2008-ig tartó erősödése és a minimálbér emelkedése is szerepet játszott.

Kína két oldala: a pekingi olimpiai csapat ruhaszállítója volt a Roland,
amelynek gyártási álmait a kínai dömping söpörte el (Kattintásra képgaléria nyílik a Roland Divatház ruhagyáráról)

Gyártási üzletág a visszaszorulása ellenére sikereket ért el, és máig fennmaradt, bár Berendi András elmondása szerint veszteséges, inkább a tradíciók és a régóta ott dolgozó munkatársak miatt tartották meg. 1998-tól évekig a MÁV-nak, a VPOP-nak, a honvédségnek, a tűzoltóságnak és a rendőrségnek is szállítottak formaruhákat, sőt a 2008-as pekingi olimpiára, a magyar csapat ruházatára kiírt pályázatot is a Roland-csoport nyerte - ezt tartotta Berendi Péter a legnagyobb sikerüknek.

Átszervezés három éve

A cégcsoport átszervezését az elmúlt három évben valósították meg. Megszüntették a nagykereskedelmi ágazatot, fejlesztették a bolthálózatot, a Roland Divatház Zrt.-be olvasztották a kisebb cégeket, és kialakították az outlet-üzletek rendszerét, ezekből jelenleg három található az országban. Berendi András szerint ma egy nagy divatcég, a Louis Vuitton létezik, amely nem leértékelve eladja, hanem elégeti az el nem adott ruháit, az összes többi a nyereségességre törekedve akciót hirdet a kifutott modellekre. A cégcsoport átszervezése az alapító Berendi Péter szerint a fia érdeme: "nem elég a vállalkozást megalapítani, működtetni is kell, ezt András remekül végzi" - mondta.

Az árbevétel növekedése az átszervezés mellett a Mexx márka megszerzésének is köszönhető. A Mexx anyacége volt az első középkategóriás márka - magyarázta Berendi András -, ezért konkurens nélkül tudtak fejlődni, nagy gyártókapacitásra berendezkedve. A felfutás végével azonban válságba jutott mind az anyacég, mind a magyarországi leányvállalat. A Roland 2009-ben átvette a Mexx forgalmazását, bezárták a rosszul menő üzleteket, a jókat viszont felújították. "Csak a számok érdekelnek" - mondta Berendi András.